2013.01.25., péntek, Göd
Negyed 9-re volt időpontunk, jó néhány percel előtte érkeztünk. Nina előtte este már nem sokat evett, láttam rajta, hogy éhes, de türelmes mint mindig. Sokáig várattak minket az adat felvétellel is, aztán sokat várattak minket azzal, hogy bemehessünk a rendelőbe. 9 előtt pár percel nyílt az ajtó, majd hallottam a nevem. Bementünk. A doki bácsi elősre szimpatikus volt, az asszisztensek hozzáértőek Nina farokcsóválva ment velük, ezért nem is köszöntem neki, hisz' észre sem vette, hogy a póráz nem az én kezemben van már, ment amerre vitték. Mi úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk azt az állítos üzletet amelyiket út közben láttuk. Rossz ómen előre megvenni valamit, de sosem bírtam ki, amikor megláttam beleszerettem, mind az 5 xs-es kisnyakörvbe: először a lime-zöldbe, majd a türkizbe és a lilába, aztán a meggypirosba és végül a grafitszürkébe, még hiányosnak gondoltam a kollekciót, de nem akartam mindet egyszerre (narancs, arany, rózsaszín, kék). Mindbe csodás kiskutyákat képzeltem ahogy kergetik egymást, vagy ahogy alszanak összebújva. Visszamentünk, még várnunk kellett, aztán jónéhány perc várakozás után behívtak minket. A doki bácsi elkezdte mondani, tudtam, hogy nincs minden rendben éreztem. A szemei mindenre mentesek voltak, a szíve is oké, a könyöke és a válla is csodás, a jobb csípője is mentes, de a balban közepes diszpláziát állapított meg a röntgen. Itt törtem össze. Bepánikoltam, talán csak rosszul látta, bemozdult a keze ahogya kutyát fogta, bármi, de ez nem történhetett meg. D-s eredményű csípővel nem csak nem lehet, de nem is akarnék, még csak eszembe sem jutna tenyészteni.
Annyi tervünk volt, de ez egy csapásra összedőlt. Most újakat kell építenünk. Mást kell megpróbálnunk, sokféle ötlet felmerült: terápia, retriever munka. Meglátjuk.
A kapcsolatunkban semmi sem változott, ő még mindig az én Ninám, akibe azon szép nyári napon az Őrségben végleg beleszerettem és aki menthetetlenül élete végéig az egyik legjobb barátom lesz.
:-(((
VálaszTörlés